Őfelsége hadihajója, az Ulysses sohasem járt egyedül a tengeren, a halál volt állandó kísérője. Ha a halál megérintette csontos ujjával egy-egy tartályhajó oldalát, a benzin robbanása nyomán elszabadult a tüzes pokol; ha teherszállító hajót érintett, az rakományostól a tenger fenekére süllyedt; ha ujja rombolóra mutatott, az nyílegyenesen fúródott a Barents-tenger szürkésfekete mélységébe, s dübörgő motorjai lettek az ítélet-végrehajtók; s ha a halál tengeralattjárót szemelt ki, az szelíden siklott a tenger fenekére, s a fulladástól rettegő kábult legénység azért imádkozott, bárcsak szakadna be a hajótest és lenne vége egy szempillantás alatt mindennek.<br> Ahol az Ulysses megjelent, nyomában járt a halál.